Embracing the golden years

Photo by: Lékó Tamás, Corvinus University of Budapest

🇬🇧

When it comes to old age, our perceptions and attitudes have evolved significantly over the past 35 years. Gone are the days when ageing was synonymous with “decline” and “frailty.” Instead, the language we use to describe old age has undergone a transformation, replacing negative concepts with positive ones like “independence” and “self-fulfillment.” This social transformation – linked to baby boomers’ successful ageing revolution – inspired a new type of ageing, “active ageing,” which led to the rise of “senior yoga,” “senior tourism,” and “retirement clubs.” But has the revolution of ageing taken place in Hungary as well? How do Hungarians think and talk about old age?

These were some of the questions Réka Benczes, Lilla Petronella Szabó, and Alexandra Nagy-Béni, answered in their talk organized as part of the Researchers’ Night at Corvinus University of Budapest. The presentation revolved around two topics: how Hungarians see old age and how older adults in Hungary conceptualize their life. The way Hungarians think about older years was explored along linguistic and visual dimensions in the names and logos of aged care facilities, while senior citizens’ perspective on life was discussed on the basis of a representative survey on the concept of life in Hungary.

Photo by: Lékó Tamás, Corvinus University of Budapest

The main findings indicate that despite the appearance of the term “szenior” in Hungary, inspired by English speaking countries, which fosters a more positive view of old age characterized by health and activity, the Hungarian language has not undergone a complete redefinition of old age.

As for the depiction of older adults and their life, although the names and logos of elderly care institutions in Hungary incorporate metaphorical elements that conjure images of vacation and fairytales, the dominant conceptual framework still revolves around dependence.

Furthermore, the older generation in Hungary tends to frame their thoughts about life using metaphors associated with struggle and war. This perspective provides unique insights into how they view their later years.

In a world where perceptions of old age are evolving and embracing newfound positivity, Hungary’s journey towards redefining aging seems to be a complex one. As we reflect on the intriguing discoveries mentioned above, we can’t help but wonder: will it be possible to re-frame old age in Hungary in the future? What kind of old age do we want for ourselves?

Nem csak a húszéveseké a világ…? – Az idős-élet metaforái

Photo by: Lékó Tamás, Corvinus University of Budapest

🇭🇺

Az időskorral kapcsolatos felfogásunk és hozzáállásunk jelentősen megváltozott az elmúlt 35 év során. Letűntek azok az idők, amikor az öregedés a „hanyatlás” és a „gyengeség” szinonimája volt. Az időskor leírására használt beszédmód átalakult, a negatív fogalmakat olyan pozitív fogalmak váltották fel, mint a „függetlenség” és az „önkiteljesedés”. Az idősödéshez kapcsolódó pozitívabb fogalmak megjelenését az úgynevezett „succesful ageing” (azaz a sikeres öregedés) idézte elő, amely a baby boomerekhez (tehát az 1946 és 1964 között születettekhez) köthető. Az idősödés forradalma új lendületet adott az „aktív öregedésnek”, ami az olyan elfoglaltságok, mint a „szenior jóga”, a „szenior turizmus” és a „nyugdíjas klubok” felvirágzásához vezetett. De vajon Magyarországon is lezajlott az öregedés forradalma? Hogyan gondolkodnak és beszélnek a magyarok az időskorról?

Többek között ezekre a kérdésekre adott választ Benczes Réka, Szabó Lilla Petronella és Nagy-Béni Alexandra a Budapesti Corvinus Egyetemen a Kutatók Éjszakáján. „Nem csak a húszéveseké a világ…? Az idős-élet metaforái” című előadásuk két téma köré szerveződött: hogyan látják a magyarok az időskort, illetve milyen fogalmakon keresztül gondolkodnak az életről a magyarországi szépkorúak. A magyarok időskorról alkotott elképzeléseit nyelvi és vizuális aspektusok mentén vizsgálták, idősgondozó intézmények neveit és logóit szemügyre véve, míg az idősek életszemléletét az élet fogalmáról készült magyarországi reprezentatív felmérésük alapján ismertették.

Photo by: Lékó Tamás, Corvinus University of Budapest

A fő megállapítások szerint annak ellenére, hogy Magyarországon is megjelent az angol nyelvterületekre jellemző „szenior” kifejezés, – amely az időskor pozitívabb megítélését segíti elő az egészséget és aktivitást előtérbe helyezve –, a magyar nyelvben nem történt meg az időskor teljes újradefiniálása.

Bár a magyarországi idősgondozó intézmények nevei és logói olyan metaforikus elemeket tartalmaznak, amelyek a vakáció és a tündérmese képeit idézik, az uralkodó fogalmi keret még mindig a függőség körül forog.

Mindemellett, a magyarországi idősebb generáció az életről alkotott gondolatait a küzdelem és a háború metaforáival keretezi a felmérés eredményei alapján. Ez a nézőpont egyedi betekintést nyújt abba, hogy miként érzékelik az idősebbek késői éveiket.

Bár globálisan az időskor megítélése folyamatosan fejlődik és új pozitív vonásokat ölt, Magyarországon még kevéssé van előrehaladott állapotban az öregedés újraértelmezése. Az itt említett kutatási eredmények felvetik a kérdést, hogy lehetséges lesz-e a jövőben újrakeretezni az idős-életet Magyarországon? Vajon mi milyen keretek közt szeretnénk értelmezni a saját idős-életünket?